Nap mint nap ujra indulok es nap mint nap nem latok ertelmet ebben a nagy elet jatekban. Na es most akkor ne kapjak elo a pesszimista billogot napjaink kokemeny cowboy-ai es sussek ram hogy megint egy szurken lato barom a karamban! Remelem m-el irjak. Szoval nalam mindenfele cel es hit percekig tart, ha jobb labbal kelek talan egy napig, majd hirtelen elillan ugy hogy emleke sem marad. Tul sokat vagyok olyan emberek kozott, akik, nem is tudom valami betegsegben szenvedhetnek/vagy csak en vagyok beteg-erre kesobb visszaterunk/, es oly birodalmat epitettek mar a megnyugtato hazugsagokbol, aminek hatarai meg a kepzelet horizontjan is tul nyulik. Nem ertem oket! Az ember letrehozott egy olyan vilagot, melyben mindennap unnepli vagy lenezi magat es boszen orul, hogy mennyire kezben tart mindent ami szamomra oly gyerekes dolog es neha alig tudom megallni hogy ne nevessek rajt hogy az emberek legtobbszor mily komolyan veszik magukat. Nevess ki mert a masik oldalrol is tudom szemlelni ezt a dolgot, neha nagyon is lennek ok, akik utat valasztanak..es hiszik hogy az elet tobb mint megszuletni es embernek lenni. Ne si probald kovetni a gondolataim, en magam sem tudom. Vegyunk peldat, mielott meg teljesen ossze kuszalodik az a millio parhuzamon futo gondolat es a kicsomozas meg tobb ideig tart majd.
Londonban egy pub-ban dolgozom. Bar szemelyzet kozismertebb neven: kocsmaros. Nos itt toltom napjaimat csutortoktol vasarnapig napi 12 oraban. Tokeletes keresztmetszetet ad neha a vendeg sereg, hogyan is alakul az emberi lelek es gondolkodas ezen sarkaban a vilagnak. Napkozben az emberek rendithetetlen es magabiztos gepek, akik ha a magamfajtat halljak csak szemranccal es ertetlenul keresik mogottem az orvosaimat, hogy ezzel mi tortent. Sokaig igy is gondoltam, hogy az en keszulekemben van a hiba. Azutan ha merleget vontam az ilyen emberekkel valo talalkozasok, beszelgetesek utan rajottem hogy ok bizony nem szeretik a tukroket /majd egyszer visszaterek arra, hogy az szo szoros ertelmebe vett tukroket nagyon is imadjak/, amik visszavetitik azon tulajdonsagaikat, amiket ok mar regen hatra tuszkoltak a legsotetebb sarokba. Sot genetikailag kepesek mar hinni hogy nincsenek ily emberi onkritika es erzes. Szoval elkapva meg a elozo gondolat lassan tavolodo lengo indajat, amugy pszicho tarzan modjara visszatertnek a kiindulo ponthoz.
Nappal onimado hoseik maguknak, mig este allatokka valnak. Nyakkendos, magabiztos tarsasagok vonulnak be a pubba ugy ot ora utan, akik ket harom sortol, maris ko-papir-ollot jatszanak. Mint gyerekek, akik oltonyt es hatalmat kaptak. Kezdem mar en is unni amit irok, mert nem tudom ugy osszefoglalni pontosan, ahogy erzem. Gyerekeknek tartom oket, kicsinyes almok nagy huszarainak, akik borzaszto buszkek arra, amit elernek nap mint nap es ezen halvany feny mely vakitani probal szinte a legtobb emberben megtalalhato. Mindenki egyedul van ebben a varosban, es akkor itt lehet nyakoncsipni fellengzos altalanositsomat, mert ugye en most Londonrol beszelek. A 21. szazad nagy olvaszto tegelyerol, az opportunistak, emberi gyarlosagaikat rejtegetok, konyoklok, remenykedok, kurvak, melegek, maguk elol menekulok, az elveszni kivanok langyos kellemes uveghaza, mely tovabb ereleli, termeszti az egyre betegebbet. Ez a varos a jovo. Mert az emberi gondolkodas evoluciojat nem lehet megallitani, javitani, vagy fekete-feher filmkockakra vissza taszitani, megallithatatlanul tekeredik, sokasodik es elfogadast talal a sorba beallok kozott, mert a tomegben gyarlosagod csak egy lesz a milliardbol. Nem ertem magam, mert...es itt terek vissza arra hogy valoszinu rolam hianyzik a kenyszer zubbony es olcsobb is egy mint millio. Nem ertem az embereket. Megint eljott az ido..ezt a temat is meguntam, elmult az erdeklodesem fele, igy hat nincs mit tenni ezt is leszarom..mar bocsanat...es lepek.......
